|
Article on other languages:
|
Délkelet-Európa Európa egyik földrajzi régiója. A területet gyakran Balkán-félsziget néven is említik, hiszen három oldalról tenger veszi körül: keleten a Fekete-tenger, délen és nyugaton a Földközi-tenger (Márvány-tenger, Égei-tenger, Adriai-tenger) mossa partjait. A régiót történelmi-kulturális vonatkozásban egyszerűen a Balkán névvel szokás jelölni. A Balkán, Balkán-félsziget elnevezések a Bulgáriától Szerbiáig húzódó Balkán-hegységről származnak. Délkelet-Európa területébe Romániát hol beleértik, hol nem. A mai romániai külpolitika és közfelfogás szerint azonban az ország földrajzilag inkább Közép-Európa részét alkotja (Dobrudzsa kivételével). Ennek megfelelően Délkelet-Európa északi határa a Száva-Duna vonalában húzható meg. A régió teljes területe így 550 000 km², népessége 53 millió fő.
OrszágokA következő országokat szokás Délkelet-Európa részének tekinteni:
Gyakran ide sorolják:
Földrajza
A Balkán mint történelmi-kulturális régió
A Balkán egy 19. századi német térképen
A Balkán történelmi-kulturális fogalma Délkelet-Európa fenti meghatározásánál tágabb területet jelent, mivel kulturális szempontból Románia déli és keleti része, az úgynevezett Regát is ide tartozik. TörténelemA Balkánt Európa puskaporos hordójának is szokás nevezni. Az ókori Rómától kezdődően a világháborúkon át a közelmúltban befejezett, az egykori Jugoszlávia területén lezajlott háborúkig folyamatosan zavargások, etnikai villongások, harcok dúltak, a nagyhatalmak ütközőzónája volt. A Balkán több ősi kultúra szülőhelye. Ilyen volt az égei-tengeri minoszi civilizáció, a peloponnészoszi mükénéi kultúra, illetve a Makedóniából kisugárzó hellén civilizáció, amelynek meghatározó alakja Nagy Sándor volt. A görög városállamok korának kiemelkedő központjai Athén és Spárta, illetve Délosz szigete. A hellén kor bukása után a Balkán római fennhatóság alá került. Miután Nagy Konstantin megalapította Konstantinápoly városát, ez önálló hatalmi központtá kezdett kinőni. A Balkán a Római birodalom kettészakadása után, Kelet-római Birodalom részeként Bizánc fennhatósága alá tartozott. A Nagy Egyházszakadás után a balkáni keresztények az orthodox keleti egyház részévé váltak, ahol egy idő után autokefál egyházakká váltak. Konstantinápoly eleste után Délkelet-Európa az Oszmán Birodalom részévé vált. Hosszú évszázadokon keresztül fennmaradt a szultán uralma, és csak a görög szabadságharc kezdetekor indult meg a balkáni országok szuverénné válás Isztambultól. Ez a folyamat teljes egészében csak az I. világháború idején fejeződött be. A Balkán államainak határai háborúk sorozatában változtak. Ezen háborúk közül a legutóbbiak az 1990-es évek délszláv háborúi voltak. Ezek következményei még ma sem véglegesek. A Balkánon még ma is léteznek gyenge kohéziójú (Bosznia-Hercegovina) és újonnan születő (Koszovó) államok. A Balkán színes kultúrájaA balkáni térség soknemzetiségű egyvelege és hányattatott történelme okán rendkívül színes kulturális örökséggel rendelkezik. Nyelvileg a görög, az újlatin nyelvek (aromun, román), a szláv nyelvek (szerb, bolgár, macedón, bosnyák, horvát), a török, az albán vannak jelen a térségben, illetve kisebbségi nyelvekként a romák által beszélt dialektusok, valamint a cserkesz, a jiddis. Annak ellenére, hogy ennyire sokféle a térség nyelvileg, érdekes módon mégis létezik e nyelveknek egy közös, látens alaprétege amelyet a nyelvészet balkáni nyelvi uniónak nevez. Vallásilag a meghatározó emlékek az ortodox kereszténységhez és az iszlámhoz kötődnek. Az ortodox kolostorok közül kiemelkedik a bulgáriai Rila, a koszovói szerb Peć, illetve a romániai Humor és Voroneţ. Kisebbségekként jelen vannak a katolikusok és a zsidók is. Épített örökség tekintetében kiemelkedő jelentőségűek a Balkánon az ókori görög és római városmaradványok; az oszmán időkből pedig Szarajevó és Mostar városai. „Szláv Jeruzsálem”-nek is nevezték, a macedóniai Ohridot, amely az Ohridi-tó partján fekszik, és jelentős ortodox épített örökséggel rendelkezik. Sajátos a 19-ik századi bolgár „újjászületés” építészete, a Plovdiv, Veliko Trnovo, illetve Neszebar, Szozopol városokban megmaradt régi városközpontok. Irodalmi alkotások területén megemlítendő a román költő Mihai Eminescu; a boszniai származású Nobel-díjas író, Ivo Andrić, a szintén Nobel-díjas török Orhan Pamuk, a bolgár Hriszto Botev, az albán Ismail Kadare vagy a görög Nikosz Kazantzakisz. Zeneileg a Balkánra legjellemzőbb a népi zenében megtalálható páratlan ütemek. A mai kor meghatározó műfaja a népi alapokat a modern elektronikus zenével ötvöző turbofolk, manele és csalga. Görögország ismert stílusa a rembetika, a török és bosnyák muszlimok körében pedig elterjedt az érzelmes, lassú szevdah. Magyarországon is népszerű a főként szerb és román cigány zenészek által játszott, katonai eredetű rezes muzsika, a csocsek (lásd Boban Markovic, Goran Bregovic, Taraf de Haiduks). Tipikus balkáni tánc a kör alakban vagy sorokban táncolt kóló és horó. A balkáni konyha a törökkel mutat erős hasonlatosságot. Alapelemei a birka- és kecskehús, a zöldségek (sopszka és görög saláta) és a tejtermékek (joghurt, fehér sajtok). Tipikus főétele a csevapcsicsi (kebab, csevap, kebapcse), illetve a különböző töltött zöldségek (gyuvecs, töltött padlizsán, szőlőlevél). A sütemények rendkívül édesek, általában mézzel készülnek. (Például a pisztáciával készülő baklava) Tipikus és kedvelt balkáni csemege a halva és a lokum (Turkish Delight). Az italok közül kiemelkedik az erős, sűrű, zaccos török kávé, valamint az elmúlt évtizedekben Görögországból sikeresen elterjesztett frappé. A vörösborok között kiemelkedik a testes görög mavrodafné, a bolgár gamza és mavrud, a montenegroi vranac, illetve a román murfatlar. A fehérborok között fontos a gyantával készülő görög recina. Az égetett szeszek között tipikus, és minden területen ismert, a magyar pálinkához hasonló rakia (rakija, raki, rachiu). Görög területen kapható még az ouzo nevű ánizspálinka (a bolgároknál masztika néven ismeretes), illetve a cipurró. Külső hivatkozások
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
This article is from Wikipedia. All text is available under the terms of the GNU Free Documentation License.